Először háromszögek, aztán hatszögek: a hatszög mint egy önkényes, léptéktelen építészeti struktúra geometrikus DNS-e. Folyosók, nyílások, nézőpontok és terek sora: lassan egy óriási épület bontakozik ki. A film egy olyan építészeti utópia iránt érez csodálatot, ami a jövő társadalmának életét rugalmas, hatalmas, bővíthető struktúrákban képzelte el. A kiotói Nemzetközi Konferenciaközpontot 1966-ban építették Kenzo  Tange tanítványa, Sacho  Otani építész tervei alapján. Archív dokumentumok idézik fel a legfontosabb eseményt, aminek az épület otthont adott: az 1997-es Klímakonferenciát. A film a gyors gazdasági növekedés korának idealisztikus jövőképét kérdőjelezi meg az épület segítségével, ami nem egyedül Japán múltja és jelene szempontjából fontos.