Marika Pecháčková egy prágai lakásba költözött, amelynek erkélye egy belső kert néz: a kelet-európai sivárságra és nagy halom ürességre. Kétszáz ablak, kétszáz család néz ugyanarra a közös térre, ahonnan az élettelenségtől rendre elfordulnak a tekintetek. A film azt az erőfeszítést mutatja be, ahogy Marika megpróbálja lebontani a kerítéseket és egyesíteni a kisebb kerteket egy nagy, közös területté. Miközben a háztömböket vizsgálja, a félelem rejtett, belső mechanizmusait is feltárja, ami az egymástól való elzárkózást irányítja. „Ha valami élettelen mellett élsz, élettelen vagy te magad is.”

vnitroblog.tumblr.com